Tisztelt Baráti Kör, Kedves Koppány!

Folyamatosan azt mondták be neki: - Szar a gumid! Szar a gumid! Gyere be! – De Linda nem ment be. Be akart, de egyszerűen nem érte el a fékpedált, folyamatosan elszáguldott a boksz mellett. Amikor végre csak-csak sikerült a boksz felé venni az irányt, akkor meg a gyerekkora óta csak súlyosbodó hernyótalpa viccelte meg Lindát. Már be se tudta venni a boxutca előtti utolsó balos fordulót, jött a pusáp hatás, aztán ki a kavicságyba. Puff neki!

Az egyetemi élet változatos eseményei

Fent nevén nevezett ősi rovatunkat kicsit sem élesztjük újra, hiszen egyrészt meg sem halt, hogy defibrillálni (micsinyáni???) kölljön, másrészt meg se nem változatos, se nem változatlan, tehát mi tévők legyünk? De a leginkább az áll az álnok dolgok homályos hátterében, hogy nem is érünk rá.

Eléjszíáj - a száguldó riporter helyszíni tudósítása

El kell ismerni, hogy ebben a helyzetben én sem tudtam volna tökéletesebben álcázni az inkognitómat. Kinyitottam az ablakot és már majdnem kiugrottam bánatomban, amikor eszembe jutott, hogy az alagsorban vagyunk. Amikor kijöttem depressziómból, ami ott az ablak mellett helyezkedett el, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Kicsit zavart, hogy még nincs kész a riport, de ezért nem kár. Ki vagy te? Kérdeztem felvillanyozódva. Ismét megrázta a kérdés, de megint jött a kimerítő válasz. Sakon Jamamottó hozott a szpájkerhez, mert nem volt a csapatnál egy olyan nélkülözhetetlen ember, mint én. – mondta interjúalanyom. Szédelegtem a választól, de megéreztem, hogy itt a nagy lehetőség, ebből nagy cikk lesz, és merészen megkérdeztem: Miért vagy te nélkülözhetetlen? Azért, mert amikor a nagy Jamamottó versenyzik, nincs aki felvegye a telefonját – jött a válasz. És te veszed fel helyette? - kérdeztem hüledezve. Nem, nem én. Akkor ki? Senki. Miért? Mert nem csörög. Miért nem csörög? Mert mindenki tudja, hogy éppen versenyzik. Hát akkor rád nincs is szükség, akkor miért vagy te ott? Hát nem érted azért, mert amikor verseny van, nincs aki felvegye Sakon telefonját! És mit hoz az élet, abban a pillanatban megcsörrent a telefon. Vártam, hogy újdonsült ismerősöm felvegye. Nem vette fel. Azonnal megszületett bennem az adekvát kérdés. Miért nem veszed fel? Én? Hát ki vagyok én? Szákon Jamamottó?

A kémügy

Ki lenne több releváns információ birtokában, ha nem a TRK^® igazgatósága? Ugyanez igaz az irreleváns információkra is. Miről is van szó? Ja, a kémügy. Az egész úgy történt, hogy egy nevét titokban tartó ember elcsent egy rahedli papírt a ferraritól, mert a gyerekeknek nincs mire rajzolni az oviban, hát gondolta, jó lesz az a csomag mindenféle iromány, a másik fele a papíroknak jó üres, arra a majd csak úgy hányják a rajzokat az ovisok, főleg hasmenéses hányásos járvány idején. Úgyszólván fogta a topszikrit feliratú köteget, aztán be a nadrágba, övet megfeszít, nehogy kicsússzon, és egy üveg előre jól behűtött sörrel a kézben úzsgyí neki: ádáj. Ahogy emberünk a boksz közelébe ért, nagy szerencse érte a csempészés közben. Mi történt tehát? Hát kérem, delaJóska, ahogy magányában épp a szekvenciális váltó talicskán való alkalmazásán tűnődött (akkoriban építkezett az új lakópark határában), gondolta lazít kicsit a feszítő érzésen, mely hastájékon gyötörte. Magyarán megmondva, eleresztett egy sunyi galambocskát. Ekkor ért éppen oda a neve elhallgatását kérő, rajzpapírt csempésző apukánk. De megérezte ám a pummantást, de meg ám! Ettől egyrészt megvadult, másrészt annyira begyorsított, hogy az F-1 új fejezetet nyitott a Gyorsaság kötetben. Ellentétpárként pedig a laborosok figyelmét is roppant mód lekötötte az esemény, ők ezt csak úgy nevezték: szuper-kemotaxis. Korábban mi sem tudtuk, mi a fene lehet ez a kemotaxis, talán valami kémiai fuvarozó, vagy mi, úgyhogy utána néztünk, mert hát nekünk tudni kell mindenről. Szóval ennyi a sokatmondó jelentése: kémiai inger hatására bekövetkező aktív helyváltoztatás. Na, hát ezt eddig is tudtuk.

Ennyi tehát a történet, már ami a kezdeteket illeti. S mi volt a folytatás? Megkérdeztük alfonzót, felhasználta-e az eltűnt (ellopott) információkat. Ő minderre csak annyit felelt, hogy ő bizony nem tudja, de nem is ér rá, különben is akkoriban, éppen pont akkor a jobb tricepszét nyújtotta egy közös, makrobiotikus ebéd utáni sztreccsingen. Linda hemiltont sem kíméltük lényegre törő kérdésünkkel: volt-e aznap széklete? Erre ő csak hebegett, habogott, hogy így, meg úgy, meg a dzsoki meg mindig elhasználja az összes vécepappírt, úgyhogy már az apanázsa fele erre megy el, ráadásul ippeg személykocsival hajt. Na, gondoltuk, ezt inkább hagyjuk. Szerettünk volna pontosabb képet kapni az egész ügyről, ámde hiába. Az egész száguldó autóscirkusz csak efféle kitérő válaszokat adott. Nem tudtuk meg sehogy sem, mi lehet a nutricionizmus vádja mögött. Végső elkeseredettségünkben a mindig jól értesült baumgartnerzsoltit hívtuk fel távbeszélő készüléken. Ő aztán igen csalafintán válaszolt. Hogy neki nincs is tévéje (téjvé!), há' neki van rádiója, aztat hallgatja. Milyen fosé? Különben is, az egész esetet megelőzően megjelent neki álmában a harcsabajuszos, lófarkas, félszemű, félfogú, mindég nevető, kappanhangú Takagi, az öregek otthonának árnyas-ligetes hátsó kertjében üddögéve, és az egészet elmondta előre töviről hegyire, utána meg visszafelé, végül egy valóban csapnivaló esztrádmosollyal körítve akkorát rásózott a faragott kupecbotjával zsolti mellykasára, hogy attólkoldul azóta is. Na, hát én erre nem érek rá, gondoltam és lecsaptam a távbeszéltőt.

Megmondom őszintén, nem lennék a balázspali helyében ebben az igen kínos, kacifántos, krucifixes, korrumpált ügyben.

Vers

Zárószó

Zárjuk sorainkat. Következő szezonzáró verseny: Interlajosban, Brazíliában.