Tisztelt Baráti Kör, Kedves Klementina!

A hatszázát! Szerkesztőségünk olyan kémfotók birtokába jutott, hogy leírni sem merjük mit láttunk. A tehetséges Jamma-mottó és vezérünk, Takagitálentum együtt pedálos go-kartozott a pszichiátria hátsó kertjében, ahol Takagi rendes körülmények között a vacsoráját szokta sütögetni a gázosra átalakított sparherdjén. Jamma-mottó olyan trükköket tanult el a tapasztalt űr- és világbajnoktól, hogy pl. miként lehet előzés közben lassításra kényszeríteni az ellenfelet a „Túl vagyok már, mindenen túl…” kezdetű, Jappánban néphimnusznak számító, Takagi által írt és hangszerelt és előadott ünnepi altatódal esztrádtekintetű brummogásával, ezzel is lerövidítve a körbeautózás igényelte utat, amivel viszont az előzési manőver veszélyességi faktora is szemhunyásnyit apad, arról nem is beszélve, hogy ezzel a folyamatosan előző Jamma-mottó milyen mesztelen gyorsasággal juthat előrébb a 24. helyről a verseny rövid, idegtépő ideje alatt, pontosabban nem a verseny ideje alatt, hanem csak addig, amíg Jamma-mottó ki nem penderül a pusztába hupákolni. Na, ez egy jó hosszú mondat volt, az ötszázát!

Na szóval és amennyiben Jamma-mottó a 2013-as évadban is F-14 versenyző lesz, akkor számíthatunk rá, hogy úgy száguld majd végig a versenyen, hogy szinte észre sem vesszük. Mondjuk ez eddig is így volt. De! Most, ha kicsit jobban odafigyelünk, hallhatjuk majd, amint magát ezekkel a, Takagitól eltanult szavakkal inspirálja: Takagi vezér, mindennapi kenyér, kormányon tenyér, út mellett fenyér, kaszálni kéne, fékezni sose!

Magunk is meglepődtünk eme remek rímeken, amikor először hallottuk őket, de kipróbáltuk vezetés közben és hihetetlen, de működött. Illetve dehogy is.

Eléjszíáj, a száguldó riporter helyszíni tudósítása

A négyszázát! Az egyetlen ember vagyok, aki előre megérezte, hogy ki nem nyeri az idei versenyt. Az, hogy ez a megérzés belülről fakad és minden kétséget kizárólag hiteles, azt az a tény bizonyítja, hogy Nekem még sohasem volt telitalálatom semmilyen lottószelvényen. Engem nem tévesztett meg az évad során, az a sok botrányos ügy, amelyekről mindig későn értesültem. Ahogy így visszatekintünk, nem láthatunk előre semmit. Sokan feltették Nekem azt a fontos kérdést, hogy ilyen bennfentes és sikeres újságíró, hogyan szerzi be ilyen sikeresen a teljesen lényegtelen információkat. Ezeknek a tájékozott embereknek általában azt szoktam felelni, hogy Én soha nem keveredek bele. Vegyünk egy példátlan ügyet. Nekem nincs hozzáfűzni valóm. Amikor pedig már mindenki mindent összekever, akkor állok elő Én a farkával. Miről van szó emberek? Nincs intuíciótok, nincs empátiátok, nincs szellemi muníciótok? Az ilyen végletekig feszült helyzet kell Nekem ahhoz, hogy ne gondolkodjak, és akkor azonnal beugrik. Valószínű, hogy más nem ilyen tehetségtelen és állandóan az események monitorozásából akarja kikövetkeztetni, hogy mi a valódi helyzet. Az állandó adatgyűjtés, interjúkészítés, a titkos kapcsolatok bevonása biztos káoszhoz vezet. Egyáltalán nem neves tanárunk, akiért abban az időben egyáltalán nem rajongtunk, és Én ma is így vagyok ezzel, mindig mondta. A valódi helyzet mindig szöges ellentétben áll a bemutatott tényekkel, de ez ne zavarjon benneteket. A jó újságírónak, nagyon sok ötlettelenség kell, és akkor megéri. Ha ezt nem tanulja meg profi módon, akkor jöhet a kuli munka, a gályázás. Ebből én semmit nem tanultam meg. Sok idő telt el, így már nem emlékszem. Ha valaki már nem tud követni, akkor annak nem érdemes. Aki viszont igen, az rögtön hagyja abba. Azt hiszem, a fentiekből egyáltalán nem következik, hogy Én mennyire determináltan jutottam arra a felismerésre, hogy az idősebb Sumi nem nyeri meg ezt az idei versenyt.

Takagi újra támad!

A háromszázát! Úgy hallottuk Takadzsi újra csapatja a fost!! Méghozzá a szpájkernél! Nagy tapasztalata (melyet még a kipörgésgátló nélküli korszakban szerzett) nagy segítségére lesz az istállónak. Állítólag a decemberi jerezi teszten fog újra egyfogatú bérkocsiba ülni nagytudású jappán barátunk. Úgy tudjuk, Takadzsi mester előre felkészíti magát a tesztre. Esténként már most a felszabadulás utáni kommunista szombatok és a komprádor burzsoázia kapcsolatának elemzésével múlatja az időt. Ez ilyen ok-okozat, rendszeridő. Rettentő sokat pihen, ilyenkor eszébe jutnak gyerekkori, nyári élményei. Történt egyszer ugyanis, hogy Takadzsi mesterünk eltűnt másfél hónapra. 16 éves volt ekkor, így nagyon megijedt id. Takadzsi. Állítólag mesterünk egy második idegrendszert fejlesztett éppen ki, mert tudta, hogy később nagy szüksége lesz rá az aszfaltdzsungelben zajló, öldöklő küzdelemben. Ebben a remete időszakban állítólag Tora olyan dolgokat álmodott, ami később arra késztette, hogy harcsabajuszt növesszen. Lelke legmélyebb bugyraiból törtek elő ezek az álmok. Egyikben példának okádék, ő volt Kossuth Lajos, aki lószőrrel átszőtt merev alsószoknyában, éppen kozmikus sebességgel próbált kocsonyát éleszteni. Ez majdnem sikerült is, azonban egy hirtelen villámcsapás folytán megjelent a Kukrinyikszi együttes, ez egyfajta kultúrforradalomként hatott mesterünkre. A kétszázát! Rájött, ha három szélhajtót vesz be minden verseny előtt, és gyapjúzsírral kenegeti alvégét, akkor irtózatos formába kerül, és néhány durrantás után már az első helyen is száguldhat betonszaggatójával. És így.

Zárószó

Az egyszázát! Valószínűleg csak a jövő év elején fog a következő szám megjelenni, de addig is szemezgessetek az előzőekből és készüljetek a 2008-as évadra! Nem lesz akármi!