Tisztelt Baráti Kör, Kedves Kazetta!

Sajnos mesterünk nagy nyomás alatt dolgozik, ezért az interjú végére kicsit szét is esett. Rajongásunk, tiszteletünk azonban a régi.

Világszenzáció
(már a második ebben a számban!)

Csodálatos dolog történt a TRK^® világverő szerkesztőségével: olyan príma dokumentum került birtokunkba a roppant vérszegény idei karácsony díjátadó ünnepsége során, hogy a hajunk égnek áll azóta is, ráadásul úgy nő a szőrzetünk, hogy állandó fogyasztói szerződésünk van a világ vezető epiláló szert gyártó cégével, a PVV Zrt-vel. Csak így bírjuk. Hogy miről van itt nagyba’ szó? Egy lelkes rajongónknak sem köszönhetően, kezünk ügyébe került a kézen-közön hányódó, a fejlett nyugati világban besztzellernek (ez egy fűszernövény tulajdonképpen) számító, Takagi serdülőkori naplója. Ebből aztán mostanában alaposan kiolvashatjuk számunkra, hogy mi az élet szava-borcsa! Mióta ezt az útinaplót forgatjuk, egyrészt teljesen elszédültünk tőle, másrészt annyira bölcsebbek vagyunk, mint régen, hogy már kenyérre lehet kenni bennünket. Ráadásul a mogyorókrémhez is eszünk paradicsomot, jó jappán szokás szerint. Hogy a kedves olvasó is megértse, hogy miért áradozunk itt gátszaggató módon a híres Takadzsi-naplóról, mostantól kezdve, ill. kicsit még korábbról, részleteket közlünk a nagy vezér saját kézzel írott emlékeiből. Lássuk!

Tóránoszúke Takagi: Naplóm
1944. március valagánnyadikán

Első vezetési élményeimet még a háború utolsó éveiben szereztem. Nem voltam már fiatal, sok mindent megéltem, tudtam már, hogy mit akarok az élettől: tulajdonképpen már semmit. Túl voltam mindenen. Akkor úgy éreztem.

Azokban az években egy jappántól távol eső kis szigeten, a dalmát partoktól nem messze, grőnlándon próbáltam erényt kovácsolni nem kis jelentőségű hátrányaimból. Ez olyannyira sikerült mindössze, hogy a dán királyi elmegyógyintézetben sikerült egy összkomfortos, félpanziós ellátást kiharcolnom. Mivel csak jappánul beszéltem – nem is fogok én más népek nyelvén szólni, még mit nem – rendesen alávetettek az akkor még úttörő eljárásnak számító elektrosokk kezelésnek. Ettől néha annyira megvadultam, hogy össze-vissza gurultam a folyosón. Később az eközben szerzett tapasztalatokat jócskán kamatyoztathattam a formaegyes versenypályákon is. Mondhatom, hogy itt tanultam meg először koordinálni. Egyik kezelésem annyira jól sikerült, hogy az igazgató 3 éves kisfiának triciklijét úgy meghajtottam, mint szóban a Presszer a Margitot az éjszakai műszak alatt. Állítom, hogy szemfüles újságírók egyből felfigyeltek volna szupertehetséges száguldásomra, ha lettek volna. De nem voltak. Gondolom, elmentek a háborúba különvonattal tudósítani. Én végső soron mindig is egy vidám alak voltam, dalolgattam nyakra-főre minden nap. Akkor döntöttem kétségbeesésemben, hogy harcsabajuszt növesztek.

Eléjszíáj, a száguldó riporter helyszíni tudósítása

Hiába vártuk, nem marad el. Idén is megrendezik a Forma 1-es versenyt. Sőt, a Börni által francba kívánt francia futamot is megrendezik. Kinek hiányzott? Ez szöget ütött a fejembe. Azóta szegfejnek hívnak. Legnagyobb érdeklődést várhatóan a Fingapúri Nagydíj hozhat, már ami a kipufogókat illeti. Rasszizmusra, pedig semmi ok. Bár megállapítható, hogy Lindának nem feltétlen szükséges napoznia, a spion team pilótája nem kerülheti el a 22-es csapdáját. A Toyota nagy reményeket fűz a TF108-as géphez (Tudja a Fasz, hogy miért 108-as). Nagyon reméljük, hogy idén nem totojáznak. Buttony szerint a Hondát nem lehet elég jól vezetni. Érthetetlen mit akar ez a pilóta? Hát nyomja meg a gombot! Sajnos, ebben az évben is (és még nagyon sokáig) hiányozni fog nekünk a nagy öreg. Egyelőre az utódok nem tudják őt pótolni. Nem, nem a nagy Takagi mesterről van szó. Sajnos, az ő elképesztő képességét sem csodálhatjuk, de most másra gondolok. Másfél évtizedes pályafutása egybeesik a Forma-1 legújabb korszakával, amelyben a versenysorozat minden korábbi határt felülmúlt. Terjeszkedésnek indult az összes kontinensen, a sportban soha nem látott mennyiségű tőkét mozgatott meg. Ő valójában maga volt a szikra, ami nélkül talán soha nem is jöhetett volna létre a robbanás. Ismerős ugye? Én ugyan nem szeretem cipó arcát, de az eredményeit el kell ismerni. Néha elmerengek azon, hogy egyáltalán érdemes-e folytatni. Kinek jó ez? Nekem biztos nem. Ennyi csapat és pilóta nevet, műszaki adatot, információt megjegyezni. És akkor még nem beszéltem az asszonyról! Szóval már nagyon várom, hogy felbőgjenek a motorok, és újra száguldjon a cirkusz.

Zárszó

4 hét múlva kezdődik a 2008-as idény! Következő számunk az első két verseny beszámolójával fog jönni. Addig is egyetek barackot! Annyi van, mint a szar! Uff!