Szórjuk szét FRUTTI helyett.

TRK®  – AZ ALAPMŰ!

18. szám (2009.09.07)

TRK®  - A HASZNOS SEGÍTŐTÁRS

Tisztelt Baráti Kör, Kedves Pisti!

Irdatlan jó napot kívánunk az olvasóknak. Nem is szarakodok tovább, csapjunk a lovak közé. Tessék!

Tényfeltáró helyzetelemzés a bődületes események kapcsán

Aggódva jelentem be, hogy a hungáróringi események óta nem volt székletem, nem ettem, nem ittam, nem lélegeztem, nem mozdultam. Rám kötötte a szomszéd Örzse néni a kettőhuszat, azért vagyok még mindig ilyen éber. Azóta szinte ülve nyalom a holdvilágot. De ne maradjunk a felszínen, menjünk és merüljünk mélyre! Merjünk sugárban hányni. Használjunk ilyen szavakat! Hát, juhász! Na, de kezdjük mindjárt az elején. A legelején! A legeslegelején!!! Hogyan fajultak idáig a dolgok? Áttekintjük a baleset, az Öreg visszatérésének bejelentését, annak visszagondolását, Mekszmózlit és Purdét és Bádert (ejtsd: Bádört) egyaránt, egy lapon említve őket az egész csinn-bumm cirkusz hátterében álló mozgatórugót pattanásig feszítő nagymesterrel, kinek természetesen neve nem más, mint a jó öreg Tora,  azaz Tákádzsi!


Ki gondolta volna? Én nem. Mert nemhogy nem érdemes, felesleges sírni, kérem!

Talán nem mindenki vallja be, de mindenki tudja, hogy Ő, igen Ő áll a dolgok hátterében. Na és persze egy negyven éves buxus. Történt egy nap, hogy Takagi idejekorán ébredt, ez még az előtt volt, vagy talán azzal egy időben. Reggeli előtt lefutott négy félmaratont és lenyomott vagy száznegyvenezer fekvőtámaszt minden kanyarban, mert egy kicsit ellustult az utóbbi időben, mióta nyugdíjba vonult. Azelőtt aztán meg nem állt a világ előtte, úgy fekvőzött! Kilencszer átúszta a dédnagyapjáról elnevezett Tákádzzsi tengeröblöt, minden fordulónál kiugrott a vízből 710 fekvőre és egyezer-száztíz felülésre. Mindezt reggeli előtt, egy húsz perces kis mozgás keretében. De ez már régen, 90 évvel korábban volt.

Egy szó mint száz, ahogy a reggeli tornagyakorlatokon túljutott mindenki mestere, a fürdőszobába vonult mosakodni, letusolni. Itt történt az a rendkívüli fordulat, amire még az őserdei vörösturbános szőkemakákók se számítottak, pedig mentális érzékenységük a tudományos szaklapok vezető témája. A világ belerengett Tora felismerésébe, Jappánban több ház megrongálódott, az anyagi kár jelentős. A tükör ugyanis nem hazudik. Tora harcsabajszának egyik ága úgy felkunkorodott, hogy akár olajkutat is fúrhatott volna vele, ha elég gyorsan forog leszegett fejjel.

Annak ellenére, hogy Tora jól ismeri az ősi jappán tanítást, miszerint minden elképzelhető, besugároznak 60 ezer embert, majd meglátja, a látványtól annyira megrémült és feldühödött, hogy egyrészt elvesztette uralmát záróizma felett, másrészt azonnali cselekvésre szánta el magát. Mindenki el tudja képzelni, mit is jelenthet ez. Magától értetődik, hogy ez a jelenség egy velőtrázó pummantásban kulminálódott (Jappánban ismét földmozgást észleltek, több ház megrongálódott, az anyagi kár jelentős.), továbbá Tora a tettek mezejére lépett és azonnal egy négy napos multilaterális tere-ferébe bocsátkozott az F1 tótúm-faktumaival. Miután sajnálatos módon a vezető potentátokkal nem jutott közös nevezőre hat nap után sem, a hetedik napon megpihent a mester. De másnap aztán akkora rugót röpített Massza fejébe, amire senki sem számított, tulajdonképpen még maga Takagi sem. Önnön hatalmától annyira meglepődött, hogy átszellemült és megszállta a nagy Öreget, aki azonmód be is jelentette visszatérését. Ámde!

Tora szellemével együtt annak örökletes betegsége, a krónikus záróizomgyengeség is úrrá lett az Öregen. Na, erre nem számított. Beült a régi betonszaggatóba, mivelhogy az újba nem engedték, nehogy összecsinálja magát benne. A harmadik kanyarban törte ki a nyavalyakórság, utána meg a frász, azon nyomban be is hajtott az istállóba. Na, kérem, itt aztán, ahogy kiszállt, sőt már azelőtt, olyan egy rettenetes illatarzenált húzott maga után, hogy az egész személyzetet beutalta a háziorvos gyógykezelésre Galyatetőre. Azt mondta ekkor az Öreg: „No, hát mi a kénköves rosseb van itt?” Semmi mást nem tudott mondani. Leült gondolkodni egy 40 éves buxus árnyékába. Ekkor tört rá az évszázados felismerés, hogy neki ehhez az egészhez személy szerint semmi köze nincs, mindent Tora mester intézett imígyen. No, ekkor aztán a tér-idő incontinuum mindkettejüket Toramesterünk hátsó kertjébe röpítette, a filagória baljós árnyai alá. A harcsabajuszos Takagi rögvest rágyújtott régi nótájára, azt énekelte, hogy 
 

Rendes redvás a rendszám
Százzal megyek, nézd druszám
Rugót dobok szerte szét
Nem fog rajtam a vészfék 

Bajt csinálok, ha akarok
Rajongjanak a kislányok
Bajuszomat egyengettem
Szennyesedet beszennyezem


Így énekeltek együtt vidáman, a Mester és a nagy Öreg. Nagy volt a barátság – mondhatnók. A dal végén az Öreg meglátta a padon a Mester szódásüveg talpú szemüvegét és csillapíthatatlan röhögő görcs lett úrrá rajta. Mondanunk sem kell, hogy Takagi nem szereti az efféle viselkedést. A kvaterkázásnak nyomban vége szakadt, buxus ide, buxus oda. Fogta az Öreget, kiröptette a Világegyetem égboltjára, megnyugodott, felcsatolta síléceit és így szólt vala:

"Nincs ezzel semmi gond. Ki-ki élje boldogan az életét, ahogy neki jó. Egyik se jobb a másiknál, vagy ilyesmi, csak épp mindenkinek másképp jó. Ez a szép."

Majd egy életvidám nótába kezdett, de csak amolyan dúdelokomósön, mert a szövegét elfelejtette már hosszú, kalandos élete során. Így volt:
 

Rövidlábú nyakigláb
Láttál-e már délibáb?
Fintor orrú dédanyám
Reggelente köszönt rám 

Bobbi volt a volt férje
Boldog volt a hülyéje
Fenéknyomás kettő-négy
Gyógybogár volt a Bobbi.


A tényfeltárás során meg kell neveznünk egy fontos szereplőt, Báder Lucát. Ő a híres magyar kosárlabdázó, Báder Márton nővére, aki mostanában a vörös fostalicskát az utolsó helyek valamelyikén tili-tolizza. Csak éppen a kommentátor urak tévesen lukábádőrnek ejtik a nevét, hát beszarok, komolyan mondom.

Eléjsziáj, a helyszíni riporter beszámolója

Rendkívűli lehetőségként, a brit éllovas elé tarthattam, a riporteri mikrofonom. - Jenson! Mi történt? Nincs semmi bajod? Kérdeztem tőle tört magyarsággal. - Do you speak english? Kérdezett vissza Button. Azonnal reagáltam és perfekt angolsággal lefordítottam magam. Szó szerint ezeket válaszolta: „Ez egy nagyon balszerencsés pillanat volt. Bementem Heikki (Kovalainen) mellé, hagyott nekem némi teret, és majdnem el tudtam menni mellette. Valószínűleg Grosjean a pillanat hevében csak elfékezte magát, és megütötte a hátsó kerekemet. A többit már Önök is tudják.” - kezdte Jenson Button. „Ez kicsit idegesítő a számomra, mert jól rajtoltam, és minden esélyem megvolt arra, hogy jó versenyt zárjak. Lewis-nak (Hamilton) problémája volt, Rubens-nek (Barrichello) problémája volt. Tényleg jó helyzetben lehettem volna.” - folytatta Button. „Végtére így sem alakult katasztrofálisra számomra a futam. Jobb ez, hogy most történt, mintha a következő versenyen, ahol ismét versenyképes lehetek.” - zárta le a brit, természetesen angolul. Amíg Jenson beszélt, több szakértő is figyelmesen jegyzetelte az elmondottakat illetve figyelték magát a pilótát is. A gyors konzílium a következőket állapította meg. Legalább 80%-os valószínűséggel Button felsőgarati nyálrepedéssel küszködik az ütközés következtében. Ezt abból állapították meg, hogy az autonóm artikuláció néha beállítási problémákkal küszködött. Továbbá több mint 90%-os valószínűséggel, az úgynevezett rövidtávú emlékezésben, memóriaszivárgás lépett fel. Ez a memóriaszivárgás, nem tipikusan, a hosszútávú emlékezésben is jelen van. A versenyző válaszait ebben a megvilágításban szabad csak értelmezni (nem katasztrófális a futam, versenyképes lehetek). A relatív primer kényszeres lassúsága pedig a célvezérelt cselekvésekre, főleg azok indítására vonatkozik. Jensonnak nehéz a különböző magatartásformák közti váltás. Többféle cselekvés szimultán kivitelezése problémát okoz. Én azt mondom a helyzet fog még romlani és én mindent elkövetek, hogy megismerjük az igazságot.


Mekszmózli és Takadzsi, avagy a szunnyadó erők találkozása (2. rész)

Történtetünkben ott tartottunk, hogy Takadzsi és Mekszmózli 24 napos kvaterkázás után megegyeztek, hogy ezentúl ők lesznek az F1-es világ urai. Helyrebillent ez egyensúly, és szinte tökéletes körülmények alakultak ki, mely a mai napig tart. Ez az egyensúly azonban törékeny. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2-3 évente előforduló konfliktus a két nagyformátumú egyéniség között. Mekszmózli például nem engedi fiának, hogy csakúgy napközben aludjon. Mindennek megvan az ideje, mondja Meksz. Aludni éjjel kell. Napközben maximum szúnyókálni lehet a fotelban. Most pedig idézzük fel a legnagyobb konfliktust, mely 2002-ben történt. Ekkor Tora már rég nem az F1-ben szikráztatott, mert elvette idejét az irányítás. Nem volt egy szabad hétvégéje sem. Pedig nagyon szerette volna kifesteni a sufnit. 20 éve állt már, és eléggé meg volt rogyva. Mint Mekszmózli is akkoriban. Mekszi beszélni szeretett volna Takadzsival, mert fia mindig megnyugtatta. Takadzsinak viszont ez az egy szabad hétvégéje volt, ezért azt mondta Meksznek, hogy nem ér rá, mert utazik Grönlandra jeget lapátolni. Ettől Meksz nagyon kiborult. Vizes borogatással rohangált egész éjjel a Móninger Strasszén. Éjjel 3 óra 17 perckor ért fia hátsókertjébe. Reggelig ott bóbiskált. Egyszer csak hallja ám, hogy valaki lép ki a házból. Tudta, hogy fia nincs otthol, ezért betörőre gyanakodott. Fogta a mellette lévő homokozó lapátot, és megindult a ház felé. Mikor már csak pár méter választotta el a közeledő alaktól, hirtelen beszűkült tudatállapotba került, és nem ismerte fel Takagiban fiát. Egy pillantra azt hitte, hogy egy svájci csótányirtó épp kecsketejet próbál beleönteni egy uhu bagoly szájába, ami igazából egy fácánd. Ezért futtában bedőlt 134 fokban balra, és fejest ugrott egy szikkasztásra alkalmas dréncsövezett rendszerbe. Takagi az egészet úgy élte meg, mint Puerto Rico a Szuezi-válságot. Sehogy. Nem is vette észre a történéseket, ő ment rendületlenül a sufni felé festő felszerelésével. Meksz már vagy 4 órája szikkadt, mikor rájött hogy itt a zölddugványozás ideje. Meg kéne gyökeresednie az F1-ben. Épp ezen vekengett, mikor fia benézett a rendszerbe. Hát bizony mindketten nagyon megijedtek. Meksz ijedtségében lefejelte fiát, mint gyalogbéka a földiepret. Takagi cudarul elszédült, lába remegni kezdett, moonwalk járásban bemenekült a félig lefestett sufniba, ahol iszonyatos vijjogás közepette hanyatt vágódott. Mikor magához tért, és végre sikerült ülő pozicíóba emelkednie a következő látvány fogadta: Meksz egy hintaszékben ült, pipázott, és a Nagy Buxuskönyvet lapozgatta, miközben spenótot kanalazott egy márvány kehelyből. Egymásra néztek, mindent megértettek egy pillanat alatt, megölelték egymást, majd elmentek füvet vágni.

Játék

Arra kérjük a kedves olvasókat, hogy szavazzanak a következőkben, hogy melyik bajusz hasonlít legjobban Takadzsi hírös harcsabajuszára. A szavazók között kisorsolunk egy tiszaborzasztói rövid hétvégét.

Zárószó

Hétvégén Olasz Nagydíj! Mindenki döntse el, hogy mi fér bele, mi nem.

Hivatalos taglétszám: 30 fő

TRK® - MAGA AZ ÉLET!

TRK®- A LEGENDA FOLYTATÓDIK!


TRK® - Ez mostmár örökre jó lesz egy darabig!