Szórjuk szét FRUTTI helyett.

TRK®  – AZ ALAPMŰ!

 22. szám (2010.12.26)

TRK®  - A HASZNOS SEGÍTŐTÁRS

Tisztelt Baráti Kör, T. Gábor!

Külön köszöntjük T. Gábort, akinek nevét továbbra sem írhatjuk le, de azt azért elmondjuk róla, hogy évfolyam társunk volt a pécsi Közgázon. Nagyon szereti a nászkárt, és mivel egyszer régebben elmaradt egy verseny, ezért megfenyegette az egész világot, dacolva a túlerővel, hogy ezért mindenki meg fog halni. Viszont 10 év múlva magába szállt, és nagyon megijedt egykori kijelentésének hatásától. Elvégre nem akar ő a pokolra jutni ilyen apróságok miatt, fontos neki a léleküdvösség. Innen üzenjük neki, hogy mi megbocsátottunk neki. Karácsonykor is szeretettel gondolunk reá. Azt szeretnénk, ha angyali vígasság venné körül, szerveztünk neki egy békülő jobbot nyújtó tücsöklakodalmat is. Éljen Gábor és a nászkár!

Új bekezdés.


Szenteste Takaginál

Tora és szerkesztőségünk több, mint egy évtizedes múltra visszatekintő barátsága egy olyan exkluzív estével örvendeztetett meg, amire még álmomban sem gondoltam. Tora barátom vendége lehettem karácsonykor. Most a szentestén történteket szeretném feleleveníteni, hogy a kedves olvasó is átélhesse (legalább így írásban) a nagyszerű pillanatokat. Tora hagyományosan már 21-én elkezdi díszíteni a karácsonyfáját. Augusztus 21-én. Így, amikor december 23-án megérkeztem hozzá, szegény fa már alig nézett ki valahogyan, kicsit megviselte az idő, a meleg, meg minden egyéb. De Tora kitartott amellett, hogy nem vesz új fát, hanem az augusztusival ünnepli végig a karácsonyt, és várja meg vele az új esztendő eljövetelét. Tora úgy gondolja, a fa lehet bármilyen lepusztult állapotban, ezt lehet kompenzálni egyéb dolgokkal. Éppen ezért minden évben fergetes a hangulat és felejthetetlen az élmény. Legújabban Tora azt csinálja, hogy a holdvilágot ülve nyalva jókedvűen belefittyent a nagyvilágba. Jó nagyokat. Ez alkalommal akkorát fittyentett Tora, hogy az egyik szomszéd, a végtelenül szimpatikus Higashikuni bácsi azt hitte, hogy éppen zúdul le az esthajnalcsillag. A bácsi nagyon megijedt, éppen ezért haránt vetődött egy akkorát, hogy megmozdult benne egy antigén. Tora tud. Tudta fokozni. A fittyentés után gondolta feláll egy körzsámolyra, és csinál néhány harántkörzést. Na, ennek is meglett a hatása. Higashikuni bácsiban nem elég, hogy megmozdult egy antigén, megmozdult egész Jappán. 25 ezerszer. A hívők azt hitték, hogy itt a megváltó. Tora egyből észlelte, hogy jó volna megnyugtatni a piacokat. Ezt egy gigantikus, mondhatni gigászi gammasugár-buborékkal gondolta megtenni. Sajnos kissé elszámolta magát a Mester (0,1%-kal), ami elég volt a katasztrófa közeli helyzet fokozásához. Ezért gyorsan elővette kisszobájából a fregattkapitányi rangját, és felkapta a legközelelebbi tárgyat, ami a közelében volt, egy combhajlító gépet, majd behajította az ünneplő társaság közé. A hatás nem maradt el. A garantált jó hangulat lehervadt, elsorvadt, szándékosan el lett rohasztatva. Ennek hullámai megfelelő tisztelettel, alázattal, szerénységgel és odaadással a világ mindenség küszöbéről visszapattanva helyrerántották Jappánt. Nem kívánt mellékhatásként néhány nyúl megfostosodott, és rossz helyre tojt. Ezen kívül viszont megszállta Jappánt a szeretet, az együttérzés, a gondoskodás. Takagi pedig anyaállatként vinnyogva seggbegyalázta legközelebbi másodnagybácsikájának kisebbik nagy ángyókáját.

Ezzel véget is ért a szép este. De kár...

Összejött a nagy találkozó!

Óriási (ÓRIÁSI!!!) álma valósulhatott meg a magyar F-1 kedvelők táborának. Ugyanakkor Takagi mesterünk is boldog, végre igazán boldog! Annyira szerette volna már ezt a találkozót, ezt a beszélgetést, hogy megoszthassa tapasztalatait és tanulhasson ő is. Nem volt egyszerű, de sikerült szerkesztőségünk igazgatóságának a bravúros kontaktust tető alá hoznia. Eredetileg szabad ég, köröző héják és sasmadarak, nem kevésbé fácándok alatt lett volna az összeborulás, csak aztán eleredt az eső. Volt ott / lett volna bagolyd is, de végül ugye kútba esett. Ott aztán évekig huhogott. Telefonon kellett felhívni, ha cseppnyi bölcsességre vágytunk. Aztán az Igazgatóság az egyik hideg nappalon bebújt az ágy alá és egyszerűen csak ádáj neki. Nem sokkal később aztán, egyszer csak, illetve csak egyszer e-mailt kapott az Igazgatóság. Betét Kálmán úr írta alá virtuálisan virtuális levelét.

Néhány napra ettől kómába estünk. Először nem is értettük, kiről van szó, hiszen Betét úr a mostanában használt módon írta alá a levelét, miszerint már rég a nagyvilág az otthona, nem szerény kis hazánk. Az aláírás ez volt: Kalman Inlay.

Na most itt egy kicsit elidőztünk. Megnéztünk tizenhét Szőke András filmet, 9 Monty Pythont és meghallgattunk 42 Bach szimpóniát. Így sikerült egy kicsit megnyugodnunk. Mer’ annyi-annyi a stressz, a feszültség, az idegesség. Betelik a pohár, amikor idegesittenek! Ahogy a Szócska úr is dalban megírta: „A feszültségtől szétrobban az agy!” Ezek után egyáltalán nem csoda, hogy részletesen áttekintettük igazgató társammal Nagymagyarország 3D domborzati térképét. Végül felhívtam a Mestert:

- Tisztelt Tora, figyelj rám, kérlek!
- Figyelek, figyelek, csak – és ne haragudj rám ezért – éppen a csigákat telepítem át a hátsó kertemben az afrikai fűfélékről a saját kenneljükbe.
- Tora, egy pillanatra!
- Na, mondd! Az egyik úgyis elszaladt épp az ujjaim között.
- Kálmán találkozni szeretne veled.
- Na, neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!

Tora is heveny idegbénulást kapott a sokktól. Felesége, Toranéni alig tudta felmosni egy lavóár vízzel, melyben korábban a lábán található bőrkeményedéseket és tyúkszemeket áztatta és miután jól kihűlt, egy nagyvonalú mozdulattal kilöttyintette a hátsó kertbe, ahol Tora kis pillanattal elébb elhevert a telefonnal a kezében. Ettől tért magához. Namármost! Tora egyik titkolt példaképe Betét Kálmán, a tisztességes alvilági erős ember. És most a nagy ember találkozni szeretne a vitathatatlanul legnagyobb Torával.

A lángososnál jött létre a bizonytalan randevú. Még Mekszmózli is odatolta a pofáját, ki nem hagyta volna a két multitalentum egymásra találását. Hájlájt! Akkora energiapotenciál szabadult el szellemi síkon, a nem látható energiák tartományában, hogy levitte a lángosos tetejét. A hó meg csak szakadt befelé. Akkora karácsony volt ez, hogy ne tovább. Még Mekszmózli is megjavult egy kicsit. Börni üdvözletét küldte meg a számlát, hogy fizessük be neki. Végül pedig olyan nem várt vendég érkezett, hogy mindenkinek szétállt a füle. Egy durábellel állított be az amerikai kosaras stár, Kevin Durrant. Még jó, hogy időben megkérték, hogy a sok karácsonyi gyertya miatt fogja vissza magát, mert majdnem eldurrantott egy buborékot. Leégett volna a főtér, terohadtélet! Hát, kérem, akkora volt a boldogság és a szeretethullám, na meg a szalmalánghazafiság, hogy azonnal született öt új osztályvezető, egy lokálpatrióta és mindenkin úrrá lett a hurráoptimizmus. Módosult a szervezeti és működési szabályzat és elfogyott 12 láda sör, 3 hektó bor, éjfélkor meg 114 üveg pezsgő, valamint utólag 4 deci pájinka. A világ még ilyen hacacárét nem látott, az biztos. Utólag még a fidesz is belátta. Hogy akkor boldog új évet az egész pusztulattársulat nevében! Pusszantás, gyerekek!

Híííííjjjjjjj! Szabad a csók!

Küldök egy képet is. Sajnos a nagy találkozó során olyan energiafelszabadulás történt, amitől az összes fényképezőgépben kiégett az összes film, a videókamerákban szintén használhatatlanná váltak az adatrögzítő eszközök, a memóriakártyák pedig egész egyszerűen amnesztiában részesültek, vagyis illetve amnéziában szenvednek azóta is. Így csupán Kalman Inlay urat sikerült egy grafikusnak lerajzolnia. Megpróbálta a hatalmas tehetség Takagit is, ő azonban az érzelmi és kozmikus energia túlfűtöttségtől néhány másodperc után fénysávvá vált, ettől a grafikus extragalaktikus pályára állt.

Eléjszíáj, aki mindig tud meglepő hírrel szolgálni

A téli medveálomban lévő száguldozó cirkusz kedvelőinek, hívom fel a figyelmét, hogy a világ legnehezebb autóversenyét tartják az olasz Alpokban. Ez a világ leghosszabb, legmagasabb és legnehezebb autóversenye, amelyet az olasz Alpok csúcsai közt rendeznek meg. Az útvonalat elsőként egy pszichológus orvoscsoport próbálta ki. Január 1-jén éjfélkor, az olaszországi, de francia ajkú Valle d'Fosta tartományból, Courdmegh helységből indul az óriások futamának, Turo Meghalite-nek keresztelt autóverseny, amelynek várhatóan ugyanitt lesz az érkezési pontja is. A korai becslések szerint az első versenyzők az indulástól számított harmadik napon kezdenek majd célba érni, ha célba érnek. Harmincezer kilométer hosszú ultrafutamról van szó, majdnem mindvégig 2 ezer méter magasban, az összes 4 ezer méter feletti csúcs érintésével. A résztvevők végig vezetnek a nagyon fehér Mont Blanc-on, a rózsaszínben csillogó Monte Rosán, a Cervinón, az igen fekete Monte Negron és a nagy paradicsom Gran Paradisón útjain. Optimális időjárási feltételek mellett az edzettebbek, január 3-ra fejezhetik be a versenyt, de ha esik vagy havazik, még több időre lesz szükségük. A megszervezők szerint az utolsók egy hétig is vezethetnek az embert próbáló távon, de a szabályzat 150 órában korlátozza a maximális vezetési időt. Az olasz sajtó által máris flúgos futamnak elnevezett verseny vonzza az autósport szerelmeseit: 25 országból 1346-an jelentkeztek. Legtöbben olaszok neveztek be (480-an, közöttük 120 nő is), és olasz a legfiatalabb résztvevő is, a 21 éves Luigi Farabasci. Az idősebbek csoportját a szintén olasz, 72 éves Pietro Alullogo vezeti. A harminc éve amatőr autóversenyző Alullogo biztosan érzi, lesz ereje a verseny teljesítéséhez. Mégis úgy nyilatkozott, maga is elcsodálkozott, mekkora bátorsággal iratkozott fel a versenyre. A verseny útvonalát Vittorio Trabantucchi pszichológus, a veronai egyetem mozgástudományi tanszékének tanára rajzolta meg, és ki is próbálta decemberben két orvoskollégával. "Kétségeink voltak, hogy egyáltalán teljesíthető-e egy ilyen verseny, és milyen reakciókat válthat ki. Végigszenvedtük mi is, azt azonban sose gondoltuk volna, hogy több mint háromszázan jelentkeznek rá" - mondta. A helyi utakon zajló verseny résztvevői vihetnek magukkal élelmiszert. Folyamatos orvosi ellenőrzés alatt állnak majd; 43 állomáson aludhatnak, zoknit és cipőt is cserélhetnek. "Egy ilyen versenyhez nem elegendő a fizikai felkészültség. Ennél is többet számít a motiváció és a pszichológiai erő. A fáradtság, a hideg, az emelkedők, az oxigénhiány kiszámíthatatlan nehézségeket teremthet" - mondta Trabantucchi. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni, hogy a holtszezonban is legyenek érdekes, embert próbáló versenyek. Meglepetésként közlöm, hogy megtudtam, egy titokban induló, nem európai pilóta nevét is. Igen, igen a nagy Tora is benevezett a versenyre, azzal a szándékkal, hogy megmutassa a világnak, hogy az utolérhetetlen képességei semmit nem koptak az évek során.

 Zárószó

A szerkesztőség konfirmációra bocsátja a konfirmandusokat. BÚÉK!

Hivatalos taglétszám: 33 fő

TRK® - MAGA AZ ÉLET!

TRK®- A LEGENDA FOLYTATÓDIK!


TRK® - Ez mostmár örökre jó lesz egy darabig!