Tisztelt Baráti Kör, T. Gábor!

Lívia – aggodalmak nem ok nélkül

Sok Klubtagunk fejezte ki aggodalmát a líviai események kapcsán, mely nem maradt az ország határai közé szorult inci-finci-dens, mivel nem is onnan indult ki a ma még élő mozgalom. A híradásokat figyelők tudhatják, hogy egy Iptom nevű jelentéktelennek tűnő homokfészekből táplálkozott/-zik a kezdeti líviai lázadások résztvevőinek fanatikus hite. A kedélyek megnyugtatása érdekében rövid komparatív, egyszersmind kombinatív elemzésbe bocsátkozom, melynek eredményeképpen a kedves Olvasó lelkivilágának helyrebillentését nem remélem.

Mint azt minden hülye tudja, Lívia egy igen-igen hatalmas Dél-Afrikai ország volt eredetileg, amit a régi rómaiak kérésére telepített át a világ éléskamrájaként emlegetett ország vezére (emlékszünk még arra pár évvel ezelőtti komikus esetre, amikor Kubában megbotlott a… vezér?), a szépséges Leopárda Északra, a Közföldi-tenger déli partjára. Ennek a műveletnek a hátterében természetesen haditechnológiai és társadalmi-kulturális, de legfőképpen gazdasági haszonszerzésre utaló okok álltak. Ezeket most ne firtassuk. Vagy van valaki akit megérintenek ezek a sok-sok éve, évszázada történt események? Ugyan már, hát kérem, lépjünk tovább, haladjunk! Áttelepült az egész ország hóbelevancostul, azóta is ott terül el szélesen tespedve, ahol ma is. Ebből az ókori trianonisztikus élményből mára már nem sok maradt, de azért annyi bizonyosan megállapítható, hogy írmagja a mai napig fennmaradt a kollektív tudatalatti legmélyebb bugyraiban. Ezzel még azonban nem sok minden magyarázható, de ténynek, kérem szépen, tény. Szóval, miután átköltöztek tengerpartostul, olajlelőhelyestül, luxusszálloda-láncostul és sivatagostul, ment minden, mint a kerékcsapás! Bevezették a szociális ellátórendszert, az öregségi és a rokkantnyugdíjat, az egészségügyi ellátást pedig olyan szintre emelték alanyi jogon, hogy a liviaiak (ismertebb nevükön: a livik) egyik fő exportcikke a makkegészség lett, úgy ám blokk, mint részegségenként, akarom mondani, részegészségenként (pl. feleség). Virágzott a gazdaság és a jókedv, mint bajor mama ablakában a futómuskátli. Annyira jól ment nekik, hogy arra gondoltak, vagy futball világbajnokságot, vagy formulaegyes futamot kellene nekik szervezni, hogy ne maradjanak ki a jóból. Írtak is egy levelet a mi Toránknak, hogy segítene már lobbyzni egy hangyabokányit. A levelet feladták tértivel, majd visszatértek burzsoá jómódukba a livik, s tovább hajszolták az élveket.

A levél elindult, hogy megkerülje a fél világot. Nem volt akkortájt valami fejlett a postaszolgálat, ennyit azért el lehet árulni. Így aztán a levél hányódott, térült, fordult, újra elindult, megpihent, evett, ivott, hűsölt, satöbbi, satöbbi. Még a nagy griffmadárral is utazott, mégse ért célba egyhamar. Legvégül a Hétszőnyi Koponyányi Monyók postástáskájában landolt, aki akkoriban pontosan Jappánban teljesített kézbesítői szolgálatot. Nem tudta, de őt érte a megtisztelő feladat, hogy a levelet Tora kezébe adja, aláírás, dátumbejegyzés ellenében. Mire erre sor került, kedves Barátaim, bizony eltelt néhány évtized. A tenta kérem úgy megfakult, hogy amikor Tora kitekerte a Tóra mintájára felcsévélt papiruszt, egy árva írásjelet, vagy barlangrajzot nem látott a fecnin. Úgy megmérgesedett Toramester, hogy rögtön kiabálni kezdett. De mivel épp az óceán közepén ringatózott 58 személyes kis jachtjával tök egyedül, a kutya se hallotta, miről hadovál. Ez pont fél évvel azután történt, hogy Tora a kis falujában elnyerte a Tiszta udvar, rendes ház kitüntető címet és az ezzel járó magányos hajóutat. A címet természetesen a hátsókertje miatt nyerte el, hisz annak biz’ csodájára jártak még Dél-Kínából is. Próbálta a Tora a Nap felé tartani a fecnit, hátha úgy látja majd, mit véstek rá az ókori livik, de nem látott lómicsodát se. Úgy bedühödött, hogy bal lábával irdatlanul toppantott. De milyen toppantás volt ez? A jacht azon nyomban elmerült, s olyan függőleges összesűrűsödött vízoszlop nehezedett a tengerfenékre, hogy ott lent a mélyben keletkezett egy kis lefolyó. A víz behatolt, a magma a vizet felforralta és úgy lövellte ki közvetlen környezetéből, hogy Jappánban ismét földmozgást észleltek, több ház megrongálódott, az anyagi kár jelentős, majd kiöntött Jappánban a Tzunami nevű bő vízhozamú folyócska.

Amikor a livik megtudták, hogy hiába fáradtak őseik, odaveszett minden reményük, lázadásba kezdtek. Úgy gondolták, most már rajtuk csak Tora segíthet, ezért most le akarják váltani Kadha fiát és Torát királlyá koronázni. Na most azért csak térjünk vissza kicsit arra a toppantásra. Kérem tisztelettel, elég az hozzá, hogy mekkora nem mindegy toppantás volt az: Jappán 4 centiméterrel odábbkerült a térképen és az egész föld nevű bolygó elfordult egy kicsit. Nem is csoda, hogy máris korrigálni kellett az időszámítást, ezért szombat éjjel egy egész órával előrébb állítottuk óráinkat. Míg világ a világ.

S hogy mi történt Bahreinben? Egész egyszerűen a szervezők azt követelték, hogy csak akkor indulhat náluk az idei száguldó cirkusz, ha Tora is rajthoz áll egy színes betonszaggatóban. Ebbe aztán Berni Ekelesz Tóni nem egyezett bele, hivatkozva a préposti rendszabályokra, melyek Torát is kötik. Na, több se kellett a népnek, már kint is volt az utcán.

Hát, ezek az újságírók, már mindent megírhatnak?

Úgy látszik, igen.

Eléjszíáj, aki újra tud meglepő hírrel szolgálni

Az idei év is, egy hatalmas szenzációval kezdődött. Megszereztem egy belső információt, nem kis nehézségek árán, amelyet szeretnék közzétenni. Shigetaka Nonomura ambiciózus fiatalemberként örömmel fedezte fel 2011-ben, hogy a Mercedes Forma1 csapata menedzsert keres. Nem sokat gondolkodott, levelet fogalmazott, és beajánlotta magát a híres versenycsapathoz. Ezzel megszületett a történelem egyik legmeghökkentőbb önéletrajza. Nonomura úrnak nem sok tapasztalata volt korábban e téren, de mivel egy autósport menedzser feladata ennél sokkal összetettebb, jó szívvel ajánlotta leendő klubja figyelmébe rendkívüli képességeit. Önéletrajzában, nem felejtette el megemlíteni, hogy ő, a nagy Tora Takagi nem vér szerinti unokatestvére második feleségének, akivel már nem él együtt, a keresztanyjának a középső fia. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy rendkívüli eredményeket tud felmutatni elméleti és gyakorlati téren egyaránt. És itt elkezdődött egy felsorolás. Az ember csak kapkodja a fejét, milyen csapatnevek és pilótanevek röpködtek az önéletrajzban. A Force India csapatát felvitte a Forma3-ból a Forma1-be. A Hispania csapatánál is ő menedzserkedett a létrehozásnál. Sikerült leigazolnia Hülkenberget, Liuzzit, és tárgyalásokat folytatott a Räikkönennel, a finn pilótával is az újrakezdésről. Sajnos kirúgták, egy félreértés miatt. A félreértés abból adódott, hogy a tárgyalás során Shigi, a szakma így becézgeti Nonomurát, nem mindig volt jó viszonyban az igazmondással. De ez is csak abból adódott, hogy Shigi úgy érezte, hogy nem az ő szintjének megfelelő csapatban volt menedzser. No igen, mindezt azonban, egy számítógépes játékban érte el. Shigetaka Nonomura azonban úgy gondolta, ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve lehet esélye a Mercedes élén is. Nem is kért sokat. Már évi 250 000 euróval megelégedett volna. Levelében megemlítette, hogy akár még Fernando Alonso megszerzésében is tudna segíteni, mivel a spanyol versenyzőről úgy hírlett, érdeklődik a német hölgyek iránt. Nonomura pedig divatszakmai és logisztikai BA-végzettségének hála – legalábbis szerinte – nyélbe üthette volna az üzletet. Amúgy pedig Shigetaka egy japán kis városkában vezette az összeállt autósok edzéseivel kapcsolatos tennivalókat. Gondolhatnánk, nyilván szemétbe dobják az ilyesféle önjelöltek leveleit, a Mercedes motorsport-igazgató, Norbert Haug azonban hivatalos levélben válaszolt az önbizalommal telt fiatalembernek. „Kedves Shigetaka! Nagyon köszönjük, hogy jelentkezett menedzsernek a Mercedeshez. Ön természetesen nagyszerű jelölt volna, de gondos mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy eltekintünk a személyes találkozótól. Őszintén szólva, az a véleményünk, hogy a kapcsolatunk elég rövid életű lenne, hiszen az ön kétségbevonhatatlan tehetségére minden bizonnyal valamelyik nagy Forma1 csapat is gyorsan lecsapna.” Így ért tehát véget egy ígéretesnek induló karrier. A történet csattanója azonban még hátra van, mert ezt az egész sztorit a maga Shigetaka Nonomura tette közzé a blogján, egyben nagyon megdicsérte a Mercedes csapatot és Norbert Haug igazgatót.

Vers

Zárószó

Következő verseny a festői szép Angban lesz!