Tisztelt Baráti Kör, Kedves Mama!

Nagy hírt kapott szerkesztőségünk: Takaginak unokája született. Aki tudja, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen a Mesternek még gyermeke sem született soha információink szerint, az írja meg nekünk elsőbbségivel.

Az első 5 helyes megfejtő Takagi fűnyírós zokniját kapja ajándékba. Ez arról híres, hogy Takadzsi az előkertjének pázsitját szokta ebben nyírni, na meg persze a negyvenéves buxusokat is ebben metszi és bizony a kemény munkában nem csak a hóna alja izzad meg alaposan, hanem a lába is. A zokni felszívja a testnedvet, ami viszont jól megköti a fünyírás (sic!) közben felszálló port és apró fűdarabkákat is abszorbeál. Ezen kívül rendesen ki van dekorálva bogánccsal és hasonló dolgokkal is.

Itt kell elmondanom, hogy ma reggel épp arra haladván látám, hogy egy igen szép és megtermett nyőstíny fácánd sétálgat Takagi hátsókertjének kerítése tövében, kívánós és sanda pillantásokat vetve az éppen érő cukkínikre.

Hogy a vókmen?

Jelen cikkünkkel emléket szeretnénk állítani az egykori kispiacnak, ahol Takagi is gyakori vendég volt, ha éppen a vasárnapi ebédhez friss zöldségre volt szüksége, jó áron. Takagit az se érdekelte, hogy a piacon időnként mindent elrohasztottak, mégpedig szándékosan. A piac elhelyezkedése nagyon szerencsés volt, közvetlenül a lottóigazgatóság mellett terült el. Ezen a forgalmas helyen minden kapható volt: zöldség, gyümölcs, kárfiol, karalábé, vókmen, de még konvergencia program is. Az alkalmi vásárló azt hihette, hogy a város legdrágább piaca, és hogy ide többet nem jön. Aki viszont nem sajnálta rá az idejét, és nem állt meg a kispiac értékeinek felszínes kapargatásánál, hideg golyó-meleg golyó, hanem belement a mélyáramokba, az rájöhetett, hogy itt csak kurrens termékeket árultak. Igaz, hogy nem ötforintos macskajancsiknak, de a maga nemében mindegyik alkalmi vétel volt. Amikor a vókmen kilója után érdeklődtünk, akkor mindig elmosolyodtak a nénik, bácsik, hogy itt a vókment darabra árulják, és az is csak 500,-Ft. A piac állandó vendége volt Kárlá, aki mindenhol csak mászott, férje Zsigmond pedig rendszeresen becsúszott a ciszternába. Zsigmond és Takagi között egyébként szívélyes, baráti viszony alakult ki. Egy alkalommal, amikor Takagi éppen répát csinált a betonból, Zsigmond toppant be hozzá. Tora a mindennapos tevékenységét egy pillanat alatt rövidre zárta, és áthuppant a nappaliba Zsigmond mellé, kezében egy citronyos tejával.
- Igyad! - szólt Zsigmondnak.
Zsigmond annyira meglepődött, hogy kishíján trombózist kapott. Ezt úgy akarta elkerülni, hogy ordenáré módon nyerített egyet kivételes fogsorával. Takagi azt hitte, hogy Zsigmond csak jelezni akarja, mennyire örül a citronyos tejának. Így rálöttyintett belőle egy kicsit a tűzre is, hadd szóljon, ádáj neki. Zsigmondnak több se kellett, leopárd üvöltéssel és puma ugrással azonnal a kertben termett, ahol éppen Figaro házasságát vetítették egy kovácsoltvas lemezre. Na, ez feltette az i-re a pontot. Zsigmond azt hitte eljött az ítélet napja, ezért srégen elvágódott kidomborított másodlagos nemi jelleggel. Másnap Zsigmond fájó fejjel ébredt a nyüzsgő kispiacon, nem emlékezve arra, hogy is került oda. Egy biztos, Takagival azóta is kerülik a témát, mintha meg sem történt volna. A kispiacot pedig eldózerolták. Mert már rég el volt adva, már rég építkeztek rajta. Az egyik járókelőt ez annyira felháborította, hogy csak ennyit felelt oknyomozó riporterünknek:
- Engem ebszolúte nem érdekel, ami Magyarországon zajlik!

Eléjszíáj, aki minden

Amikor megláttam, hogy darvadoznak az esőben, már tudtam itt az én időm. Odamentem és megszólítottam őket: - Hát ti mit fasíroztok itt? Mindjárt süt a nap és nem lesz esékeny a pálya. A csapinós részeken még előzni is lehet! - Hát honnan jössz, ki vagy, te rohadt kurvapecér? – rontott rám a mindig indulatos Alfonshow.  - A TRK nem ezt jelenti! - feleltem magabiztos önfeledtséggel, rámutatva a kitűzőmre. – Én vagyok a nyilvánosság, a média, a szakértő, a Takagi fan! Én egy doktrína vagyok, egy princípium, amit egy adott individuum, vagy teszem azt egy közösség szentül hisz és elfogad. Én mindig pont erről beszélek. Én az vagyok, amiben hiszek, ami az én felfogásomat tükrözi, és ez tökéletes. Rám, már 39-en lájkoltak a fácsén. – Igen? – nézett rám borjú szemeivel, látszott rajta, hogy nagyon meglepődött és nem érti az egészet. Szinte lehetetlen az előzés a sportban, mivel száraz pályán kiszámíthatóak a körülmények. Teljesen más a kép, ha vizes a pálya. Mindig azok a versenyek a legizgalmasabbak, ahol vizes a pálya. Szóval úgy gondolom, hogy csináljunk esőt. Vannak pályák, ahol könnyen elő lehetne idézni mesterségesen vizes feltételeket. Miért nem generálunk esőt a verseny közepén? Mondjuk 20 percig vagy az utolsó 10 körben? Talán két perccel előtte figyelmeztetnénk a versenyzőket. Az izgalom garantált lenne és ez mindenki számára ugyanolyan lenne. - Mielőtt bárki elrettenne a vizes pálya nehézségeitől, szeretném leszögezni, hogy nem tervezünk több vizes pályát a bajnokságban. Viszont úgy éreztük, hogy egyszer meg kell próbálni. Egyrészt, mint érdekességet, másrészt felkészültségben nagyon sokat fog jelenteni. Hozzá kell szokni egy másfajta vezetési stílushoz, bár segítségek nélkül eleve nehezebb lesz. Én és Börni így gondoljuk. – oktattam, fiatal versenyző barátainkat. – Én is örülök ennek a vizes pályának, mivel már régebben sokat mentem rajta (igaz segítségekkel, más móddal) szerintem is nagyon jó verseny lesz, csak a féktávok bemérésére nagyon figyelni kell, és előzésnél a másik félre. Azt mondanám, hogy ha valaki előzni akar, az ne próbáljon egyből az első kanyarban bemenni, mert nagy eséllyel rossz vége lesz. Ezt tapasztalatból mondom. – szólt közbe Májkel. - Valóban izgalmas lenne egy vizes futam, de csak ha valódi eső esik. Ha a sör és a rákenroll Istene is úgy akarja, akkor a jó "úton" leszünk!  – morogta Véber. Linda csak mosolygott, nem létező bajsza alatt, majd megszólalt: - Minden a vezetőn múlik. A gumicsere is. Csak a csapat ne szóljon bele! - Ha a normális emberek egy idegen lényekkel teli bolygón találnák magukat, valószínűleg megijednének, nem tudnák, hogyan illeszkedjenek be, és minden bizonnyal nehezen tudnák megérteni, hogy az idegen lények mit gondolnak, hogyan éreznek, és mit akarnak, és hogyan kell megfelelően reagálni erre a dologra. Eklatáns példa erre Kobajasi. – hívtam fel a pilóták figyelmét, ügyelve arra, hogy Kamui ne hallja meg. – Kipukkadt a Vettel lufi is! – jött vissza a beszélgetésbe a túlmozgásos Fernandó. Élénk érdeklődés kísérte a szűnni nem akaró lelkesedést. Már-már elszabadult a pokol, amikor egy angyal termett a rajtrács felett. – Bízzatok bennem! A Nagy Tora is az én szárnyaim védelme alatt állt és mondhatom meg is látszott a versenyzésén. Legalábbis én így emlékszem. – mondta és halk szárnysuhogás közepette eltávozott. Utánanéztünk és láttuk, hogy a Hungaring nyomvonalát követve szállt körbe-körbe. De annyira vizes lett a szárnya az esőtől, hogy visszahuppant a VIP szektor közepére. Börni is elsétált a tanakodó pilóták között, és amikor látta, hogy már mindenkinek elment a kedve, egy távirányítóval elállította a zuhogó esőt. Nos, állítom, hogy a britek két whisky-parti között, a kótyagos lét nirvánájában leledző szeszkazánja nem tévedett. - Who stop the rain? Hát én! Ki más? Én nyomogatom kedvem szerint ki és be, ezzel a gombbal. Végre eljött az idő, hogy a versenyre is figyeljünk és mindenki látta, hiába volt Linda gyors és első sokáig. - Lám-lám, az én kicsi Gombom nyert. – fütyörészett a távirányítós.

Ajtón Szenya

Nagyon izgalmas történet jutott tudomásunkra a minap. De most nem erről lesz szó, hanem egy dögunalmas szarságról, márelnézéstakifejezésért. A bevezetőből a vájt fülűeknek már nyilván sejthető, már elnézést a kifejezésért, hogy Mekszmózliról lesz szó. Mint tudjuk, ő nem egy kedves ember. Sokan szendvicsnek becézik F1-es körökben, ami szintén becézésből, a szemét szó szenyaként való emlegetéséből származik. Pedig rendes ember ő, csak a végére nem mindig minden úgy sikerül, ahogy azt eltervezte. Egy fárasztó nap után, amit azzal töltött, hogy morzsává morzsolt 24 kiló kenyeret és azt apránként a légbeömlőkbe szórta, hogy tesztelje azokat, hazatért feleségéhez Mekszmózli. Erre azonban se ő, se a felesége nem volt felkészülve. Éppen Takagival tárgyalták az S&P index elmúlt hat havi negatív teljesítményét és arra jutottak, hogy iszonyatos világválság van márelnézéstakifejezésért kialakulóban, egyetlen ami örök, az a szex. Itt kapcsolódott be Mekszmózli a társalgásba, nagy egyetértését kifejezve. Majd megfogta Takagit és úgy kipenderítette a panelből, hogy egyrészt leesett a kistükör, felkapcsolódott a telefonasztalkán a kislámpa, másrészt Torának felpöndörödött a harcsabajsza. Ezután ezt kérdezte feleségétől:
- Vacsora?
– Hüttőbe’.
– Hát Arankám én hajnali öth óra ótha egy falat meleg ételt nem ettem és akkor a egyek a hüttőbül?
– Én talán nem dolgozom?
Képzelheti a kedves Olvasó, hogy hogyan folytatódott a párbeszéd. Mekszmózli annyira feldühödött, hogy egész nap húzza az igát a taposómalomban, számlák és számlák, akták és iratok, iktatás, bélyegző, megatöbbi és akkor hazamegy, ahol egyetlen vigasza és támasza egy Senna plakát az üvegajtó üvegére tixózva, hogy végül megfogott egy szendrót a fridzsiferben és hozzáb*szta a plakáthoz. Az üveg nem tört ki, de megremegett. Aranka csak ennyit márelnézéstakifejezésért mondott: „Most mi van?” „Mi lenne – válaszolta Mekszmózli – ajtón szenya! Mi lenne…?”

Zárószó

A hétvégén Belga Nagydíj, Szpáhi feszültségben!