Motorhangos jó reggelt kívánunk! Tisztelt Baráti Kör, T. Gábor!

- Ez ám a hang!

Mivel látta, hogy delájóska éber tudatú és közreműködő, ezért nem foglalkozott vele, hanem tovább ment. Rosszul tette. Most kezdődött csak az igazi parádé!!! Delájóska próbálta leplezni afeletti örömét, hogy megtévesztette csrullit, de eközben nem figyelt eléggé oda. Meg is lett baj és jött a pápai pofon. A harántugrásban úgy kiszakította kordbársony nadrágját, hogy másállapotba került. Na, ebben a másállapotban kiment a boxutcába, és táltos kecskeként, folyamatosan magát tutujgatva, végigmekegte a kínai ábécét. Ez senkinek nem tetszett, és ezt érezte is delájóska. Na ez a bánat ült rá szegény delájóskánk vasárnapi teljesítményére... Sajnáljuk...

A hátsókert

Sok írásunk kapcsán találkozhatott már a kedves Klubtag Olvasónk Takagi öreg barátunk hátsó kertjének említésével. Van ott minden, ami egy jappán kertbe kell: szökőkút, fahíd, banzáj, 40 éves buxusok tömkelege, dréncsövezett ciszterna, filagória paddal, kistükörrel, maga Mekszmózli, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek persze mind-mind tárgyi eszközök, vannak azonban a kertnek olyan tartozékai is, melyek időszakosak és a Mesterhez köthetők. Ezek apró élmények, nagyjelenetek, emlékek, vagy éppen olyan performanszok, amiket a Nagy Tora itt szok’ előadni. Legutóbb pl. a nagy jappán költő, Petrőfi versét szavalta el itt spontán, melynek címe: Nemzetiségi dal.

Mink meg itt a szerkesztőségben gondoltunk valamit. Ha régen is kelletett, akkor most is kell. Miszerint (ez egy sárga kalucsnis miszerint) illendő lenne most már, ha részletesen is elkalauzolnánk a kedves olvasót ebben a nevezetes hátsó kertben. Aztán majd szép sorjában az előkerttel, oldalkertekkel, alsó- és felsőkertekkel, rézsűkkel, szántókkal, legelőkkel, lucernással, no meg a tritikáléssal megyünk tovább. A hátsó kert bemutatása annál is inkább, vagy talán anál is inkább időszerű, mivel hogy elindult az idei szezon, mely egy rakatnyi újdonságot tartogat. Ezeknek jó részéről ebben a híres-nevezetes hátsó kertben született meg a döntés, többnyire Börni és Tora közös szalonnázásai, adomázásai közben. Olyan izgalmas dolgoknak nézünk tehát előre, mint a szárnyba vezetett fing, vagy a dupla Fingapúri futam megrendezése, ne adj’ isten a rajtsorrendet meghatározó szkander bajnokság. Nézzük tehát ezt a kertet.

Az az igazság, hogy Tora ezt csupán nyári rezidenciának szánta, de annyira bejött neki, hogy télen, nyáron itt lebzsel, énekel, bajuszt pödör, adomázik, vagy tárgyal a legkülönfélébb potentátokkal. A múltkor is teljesen véletlenül tévedt be egy igen híres tótumfaktum.

Először is jegyezzük meg, hogy Tora dolgozószobájából lehet kilépni arra a déli homlokzat középrizalitján található erkélyre, melyről az egész nyavalyakórságos kert áttekinthető. A kertbe egy szalagkeretes, nagyszabású bejáraton juthatunk be egyenesen az emeletről. A kapu solnhofeni mészkő szemöldökfájába a következő szöveget vésette a Mester: „MAIORA TENTENT IN VIDI”. Ezt nyugodtan nevezhetjük az egész jappán nép jelmondatának. Mivel ezt minden művelt ember pontosan érti, csupán a nem klubtag bunkók kedvéért fordítjuk le: Az irigyek törekedjenek nagyobbra. Na most a melléképület és a főépület között lévő tört vonalú falazott kerítések szobordíszei nem is olyan régen, 1570 körül készültek. Ezt le is ellenőriztük Duroskop vizsgálatok segítségével. De menjünk tovább. A homorú ívű profilozott párkánnyal összekötött pilaszterek közeiben kosáríves záradékú, profilozott szalagkeretű kapukeretek találhatók. Az oszlopokon tükrös díszű zárókövek nyugszanak. A kapuk pilasztereit kétoldalt voluta támasztja. A kapuépítmények kőanyagú architektúra elemeinek egységes megjelenését Tora a vakolt felületek egységes föstésével garantálja. A védelemről természetesen hidrofobizáló impregnálás gondoskodik.

Visszatekintve a kertből a házra, azonnal szemünkbe ötlik a középső déli homlokzaton a középrizalit középső tengelyében korábban ablakká szűkített oldalsó-közép profilozott szalagkeretes ajtó, kő szalagkeretes tükörrel kapcsolt, profilozott timpanonos szemöldökpárkányával. E timpanon felső élein meglepő módon egy-egy fekvő puttó szobra látható 1:7 kicsinyítésben. Tovább haladva a kövezett gyalogsétányon máris egy ősrégi szoborba botlunk. Látszik, hogy a szobor védelme érdekében az előző tulajdonos a szobrot először kemény olajfestékkel, majd 4 réteg mésszel föstötte le, azaz öltöztette fel. A barokk ornamentikájú filagória áttört kötőelemek kőanyagai a szoborhoz képest nagyságrendekkel gyengébb megtartó képességű, ez már messziről látszik, de ahogy Tora mondja, ettől lesz igazán izgalmas a kert.

Legközelebb megyünk tovább!

Rejtvény

Mai kérdésünk: vajon mekkora a tengerszint feletti magasság Kiribatin? (ejtsd: Kiribaszott)
a.) 5 méter
b.) sokszor 8 méter
c.) hagyjon engem békén, van nekem elég bajjom

A helyes megfejtők között kisorsolunk egy eredeti Forma-1-es autó kicsinyített kínai másolatát.

Eléjszíáj, aki volt, van és lesz

 A titkos paktum

Monte Carlo egyik zegzugos sikátorában furcsa kinézésű, többnyire alacsony növésű emberek gyülekeztek. Arcukba mélyen lehúzták sapkájuk napellenzőjét, dzsekijük gallérjával szintén nagyon eltakarták arcukat. Véletlenül láttam meg őket, éppen egy régi cimborámat kerestem, aki ezen a környéken lakott. Gondoltam, ráérek a haverral találkozni, inkább felderítem e furcsa meetinget, mert nekem nagyon ismerős volt egyikük járása. Tipikusan egy olyan járás, mint aki nagyon ügyel a lépésekre, mintha egy hímes tojáson lépkedne. Közelebb húzódtam az ismerősnek tűnő alakhoz. Nem tévedtem, ő volt az! Megszólítottam Takagi nagymestert, aki egyébként feketeöves is volt. Tora! – Mi készül itt? Rám nézett, láttam, hogy egyből nem ismert meg. – Én vagyok az Tora! Tudod, aki mindig jókat írt rólad. Sokáig nézett, majd megcsillant szemében a felismerés. – Te vagy az Dzsepettó? Alig ismerlek meg! – Nem! Dzsepettó is szeretett téged, de én még annál is jobban! – Eléj, akkor te vagy az! – Igen, Tora! Nos, mi készül itt? – kérdeztem meg újra.  – Ez titok, de gyere, majd mindent megtudsz időben. Amikor már a hetedik ember is megérkezett, akkor így nyolcadmagammal beléptünk egy kicsi, de elegáns francia kávézóba, ahol mindjárt felmentünk a galériára. Tora kérte a pincért, hogy hozzon mindenkinek egy pohár tequillát, sót, citromot. Leültünk és ekkor ismertem fel a többieket. Itt volt Prost, Hill, Piquet, Mansell, Häkkinen, Lauda, Takagi és én. Hill néha eltűnt a toalette-be, Piquet az orrát piszkálta, Lauda az öngyújtóját kapcsolgatta, Häkkinen az italát szürcsölgette és kért még egy pohárral, Mansell és Prost halkan beszélgettek, amikor Tora felállt és így szólt a többiekhez. – Köszöntelek benneteket titkos találkozónkon, amelyen azt fogjuk eldönteni, hogy ki fogja – és ekkor egy köhögő roham nem engedte, hogy befejezze mondatát. Piquet is felállt és jól hátba vágta a köhögő Takagit. – megnyerni a 2012-es világbajnokságot. – fejezte be az, mondatát. – Eléj! Nem írhatsz erről semmit és nem mondhatsz senkinek egy szót sem arról, amit itt hallasz! – Nem, nem fogok! – ígértem, de tudtam jól, hogy lehetetlen természetem nem engedi, hogy ezt betartsam. – Mindenki mondja el jelöltje nevét és indoklást is kérek – mondta és leült Tora. Mély csend borult a világbajnokokra, szinte hallani lehetett agyuk fogaskerekeinek csikorgását, amelyet a bölcs döntési gondolkozás okozott. Közben gyorsan fogyott az ital. – Nem fogunk megegyezni, mert mindenki a saját nemzetéből jelöl. – buggyant ki a már totál siker Häkkinenből. A sokadik kör után Prost szólalt meg. – Inkább titkos szavazás legyen! – Igen! – bólogatott Mansell is. Láthatóan ezt beszélték meg a találkozó elején. Takagi, mint egyetlen nem világbajnok, de akinek tudását mindegyikük elismerte, vállalta a titkosan kitöltött szavazatok összegyűjtését és kiértékelését. A töméntelen töménytől igen nehéz volt megállapítani a felírt neveket. Annyira nehéz, hogy egyáltalán nem. – Újra kell szavazni, de mindenki olvashatóan írjon. – javasolta Lauda. Hill, aki közben újra előkerült, bódultan helyeselt. Én, közben mindenkivel megbeszéltem, hogy kitöltöm helyette a cédulát, ugyanis nálam jobban senki nem bírta az italozást. Megtörtént újra a szavazás. A nagy Tora most már el tudta olvasni és összeszámlálni a neveket. Csoda történt, mert mind a hat világbajnok ugyanarra a pilótára szavazott. Egyhangú szavazás volt, ami leginkább nekem volt köszönhető. Az eredmény kihirdetése után, újabb italhegyek elfogyasztása következett. Mindenki lelkesen megígérte, hogy mindent elkövet, hogy a döntésnek érvényt szerezzenek. Így volt ez már a korábbi években is, tudtam meg az este csúcspontján. Hajnalra mindenki kiütötte magát. Én pedig neki álltam, hogy megírjam világot rengető cikkemet a titkos paktumról. Egy kisebb baj ugyan kiderült, ugyanis a sok tequilla tökéletesen kitörölte belőlem, azt a nevet, amit én hatszor is leírtam a szavazócédulákra.

Vers

Zárószó

Hamarost Kínai Nagydíj! Eszem a humorát drága Borika!