Kedves Baráti Kör, kedves Vlagyimir!

Az eseményeket végtelen nyugalmi állapotban figyelő igazgatóban mindjárt felmerült a kérdés: hogy a jó néger életbe lehet az, hogy ezek ketten csak úgy kivágódhatnak a pálya szélére, és ha én állok ott? És ha most ezért páratlan számú vesével írom ezeket a sorokat? Zaklatott lelkiállapotom csak-csak helyreállt, mikor látom, hogy a cukiarmann-index nem stabil! Ettől pszichésen izzadni kezdtem, a szívkoszorú-érfalam barázdálódni kezdett. Hiába ragaszkodtam körömszakadtáig ahhoz, hogy stabil, nem volt az! Ez pedig előrejelezte, hogy örvájn, mindenki eddije, ki fog állni a ringlispílből (igaz nem jószántából). A futam érdekességei közé tartozik még, hogy pánisz egy ebéd utáni sajttállal lepte meg önmagát a futam előtt, ennek tudható be a „lámlengébb” szereplés. Végül essék 13 szó, két vessző, egy pont és egy névelő az eredményről is: első lett az ukrán sumakker, második az elefántcsontparti montodzsa, és harmdik a svéd kultárd. A futam után az is kiderült, hogy a Fuji hegy tövében új szafari parkot avattak, hurrá!

Játék

Hol található egyetemünkön, muzeális, használaton kívüli tűzcsap? A válaszokat e-mailen várjuk (címek a fenti logó alatt). A helyes megfejtők mesekazettákat kapnak ajándékba (A kockásfülű Mekk Elek és Pom Pom a Futrinka utcában).

Elő a farbával, gyerekek!

Úgy is mondhatnám: hoci a farbát, te szaros! De ne szaladjunk ennyire előre-hátha-előre. Csak türelem, hiszen ahogy a mondás is megjegyzi (zárójelben): türelem tornaterem… A múltkor is ünneplésre nem adott okot a TRK^®. Voltaképpen semmilyen TRK^®-hoz kapcsolódó évfordulót nem ünnepeltünk meg. Ezt az októberiálist a Bőrgyár Kingben nem rendeztünk meg, s ez tkp. már nem garantált semmilyen jó hangulatot (azt a berozsdásodott kirielejzumát a kakasülőnek!). Az emlékesten olyan neves személyiségek nem vettek részt, mint pl. Dr. Dávid Iboly, az igazságos, vagy Fónagy János közlekedési és kézifékesfordulóesetlegrendőrkanyar miniszter (csak, hogy tudd, kedves Nepp Z.D. vagy börni eklesztóni), vagy végül és legeslegutolsó sorban a TRK^® jelenlegi és néhai vezető aktuáliusai. Szóval a mezőny váltig magasrangú, de még inkább vegyes sem volt. Végül a búcsúest megemlékezéssel nem ért véget, de meghatónak megható volt.

Ha már így szóba hoztam a TRK^® jelenlegi aktuáliusait, beleértve magamat is, kénytelen vagyok viszonozni. A régi igazgató, kinek én hosszú évekig helyettese voltam, s így az Ő széles vállai által vetett árnyékából figyelhettem meg a nagy mester munkálkodását, már igazgató volt, amikor engem helyettesévé választott, elárasztva engem emberfeletti teljesítményt követelő feladatokkal és vonóval. Egyszer, példának okádék, találkoztunk és nem mondott semmit. Elmondható viszont róla, hogy ugyanaz a tanár a kedvencünk. Egyébként nem nehezen választottuk ki e győztes befutónkat, t.i. igen gyér volt a felhozatal. Eme Oktató Úr kapcsán rögtön helyre kell, hogy igazítsam őt. Hümmögve-hámmogva, de ki kell jelentsem, hogy Erdős Péterről, nem éppen kedvező képet festve, nem Nagy Feró és a Beatrice énekelt, hanem a dicső múltú CPg, amely együttes a legkevésbé sem összekeverendő a Mosoi nevű egykori szkinhéder együttessel. Sajnos kénytelen vagyok helyreállítani a Common Punk group renoméját, mert néhány gaz, elvetemült, csökkentett agytérfogatú, süket, haszonleső imposztor meghamisította a valóságot, bajba juttatva ezzel a CPg legénységét. De eddig és ne tovább! Elég a szentimentalizmusból, mindezek ellenére továbbra is M.P. az általunk favorizált Tanár Úr. Értem?

Ezen a ponton egy pillanatra álljunk meg. Aki itt és most mentálisan elfáradt, és úgy érzi, nem tudja tovább követni ezt a magasröptű irományt, az ragadjon a kezébe egy írószerszámot (nem lószerszámot, hát én vagyok a süket!), és rajzoljon a képen látható X-hez hasonló kereszteket egy arra alkalmas írólapra, de minél többször. Így a két agyfélteke újból össze fog kapcsolódni, és újult erővel vethetitek bele magatokat a cikk hátralévő mélyáramaiba. Voltaképpen arról van itt szó, hogy mit akarok én itt? Mindenképpen azt kell, hogy lássátok, hogy én nem akarok új színfoltot a TRK®-ba vinni, akarom mondani hozni, nem szeretném a minőséget emelni, főleg még tovább rontani, de fogom. A TRK® már így is élményszámba megy a lelkes, lelkiismeretes, végtelenül szellemes menedzsementnek köszönhetően. Ha a tisztelt társaság, ceterisz paribusz, végigolvassa ezt a számot is, lemérheti mindazt, amire mi dehogy gondoltunk! A konklúzió vélelmezett oka persze már ekszante implicit. És persze, hogy a kérdés továbbra is u.a., vagyis „lehet-e arra gondolni, amire nem lehet gondolni soha?” Ennek sokkal cizelláltabb leírását adta anno a bölcs Tibi bácsi a Kiskulacsban, amit ha le akarok fordítani egyetemista nyelvre, hogy a „kedves” Olvasó is megértse, akkor szó szerint azt kell mondjam,  amit  ő,  azaz  ha  csak azért  jöttetek  ide  (értsd  itt:  az egyetemre), hogy fölbosszantsatok, akkor nyugodtan haza is mehettek! A jövőről meg csak annyit, hogy terveink közt szerepel egy erőszakos tagosítás, de erről majd később, mert ahogy egy költő mondta: „a jövő meg legyen a jövőé!”

Rejtvény

Rideg Gergő kérdezteti: Takagi magyar-e, vagy pedig ő a bolgár Petőfi?

Vers

Zárószó

Zárószó gyanánt álljon itt egy roppant tanulságos eset:

Egy japán, egy amerikai és egy orosz beszélgetnek, kinek mi volt élete legnagyobb kudarca:
- Egyszer ültem egy parkban – mondja a japán –, odaült mellém egy bomba nő. Már épp meg akartam szólítani, mikor felállt, elindult a buszmegálló felé. Én utána rohantam, de jött a busz, és az orrom előtt becsukta az ajtót…
- Én egyszer üldögéltem egy parkban – kezdi az amerikai –, egyszer csak leül mellém jobbról is, balról is egy-egy bomba nő. Nem tudtam eldönteni melyiket szólítsam meg. Ekkor mind a két nő felállt, és elindult a buszmegálló felé. Mire utánuk futottam, éppen jött a busz, és az orrom előtt becsukta az ajtót…
- Az semmi! – mondja az orosz – Én egyszer Moszkvában üldögéltem egy parkban. Jött két kigyúrt buzi. Se buszmegálló, se busz…

A következő számunkban szerepelni fog egy mélyreható elemzés az F1 2001-es szezonjáról, amihez segítségül hívjuk az asztrológiát is. Továbbra is várjuk jelentkezéseiteket klubtagsági iránt az előző oldalon látható e-mail címeken.

T.G.* üzeni: "Elmaradt a nászkár, ezért mind meghaltok!"

!A szerzők nem vállalják a felelősséget az TRK^®  elolvasása után fellépő mellékhatásokért és egyéb kockázatokért!

Szállóigék ismeretlen szerzőktől VII.: "Opera az, amikor egy fickót hátbaszúrnak és az nem vérzik, hanem énekel!"
*a neve elhallgatását kérő remiT robáG kérésére 9 évvel a megjelenést követően módosításra került T.G.-re (2010. július 8.)