|
De lá Jóska meg annyira kivolt, hogy az egyik balkanyarnál megpróbált jobbra
fordulni, az eredményt ismerjük. Közben az élen rendkívül kiélezett küzdelem
alakult ki, volt mikor az első és a második helyezettet kevesebb, mint 30
másodperc választotta el. A szomszédom szívrohamot is kapott, mikor kiderült,
hogy sumakker már csak 29,453 másodperccel vezet datolya előtt. Sumakker II
viszont hejdfeld szerepét játszotta, de nem tudta megdönteni annak múltkori
produkcióját, mikor vagy négyszer jött ki a boxba (puszta kedvtelésből). Ralfing
csapattársa datolya pedig a boxutcában műsorozott: kipróbálta, hogy mennyire
stabilan áll a nyalókás ember a lábán. Hát szélvédettnek, szélvédett, de
megmarad a büdös is! A versenyen egyébként néhány autó olyan lassan haladt, hogy
kár volt őket lassított felvételen mutatni. Örvájn sebessége ebben a
megvilágításban városnézésnek túl gyors volt, autóversenyzésnek viszont lassú. A
versennyel kapcsolatos mai kérdésünk: Mije rángatózott masszának a célegyenes
végén? A nyaka; a nyakán a feje; kérem?
Egy sokak számára követendő példával szeretnénk
előrukkolni, mikor közöljük a következő jelentkezést, amit a jó
múltkorjában kaptunk: "Alulírott Rideg Gergely (IV. évfolyam TRK®
spec.) azzal a kéréssel fordulok a TRK® Bizottsághoz, hogy részemre
tagfelvételt szíveskedjenek engedélyezni. Indokom a következő: immár négy (azaz
4, illetve 2x2, valamint 8x1 félév, mindazonáltal 41, tulajdonképpen
gyök 16) év óta sikertelenül próbálkozom a TRK® tagság elnyerésére.
Kutatási területem: a Takagi család szerepe a Honfoglaló magyar társadalom
harcmodorának és lóerejének a kialakításában. Ha nem vesznek fel, mindenki
meghal (belevezetem a 27-es buszt a szerkesztőbizottságba)." A válasz
természetesen nem lehet kérdéses. Tessék?
Minden jó, ha szép a vége!
Izgalmakon túltenni de jó tudjátok… mielőtt még sok bajunk lehet. Célszerű, ha
okosak vagytok Ti is. Ön élet rajz? Nem, temperás vagyok, de a mentő angolul
embjulensz. Mintegy megnyugtatásképpen mondom, szívesen áldoztam pénzt, időt,
energiát. És lehet, hogy maholnap azt is megtudjuk, hogy ki az idei bajnok.
Feltételezem, hogy nem de lá Jóska fog börnieklesz tónival kézen fogva áthajtani
a célvonalon a döntő pillanatban. A tóthéknak elég jók az esélyeik viszont. A
múltkor fel is hívtam zsánt, hogy mi a fenét csináltak idén a tűzpiros
csillagközi rakétával? Sajnos annál többet nem mondhatott, mint hogy a szobám
falán tizedmilliméter vastagságú szürke csíkokat húzó apró, fekete, kézzel
összenyomhatatlan bogarak megnyugtató sercegése húzta fel úgy a mérnököket, hogy
"nem képzeled, hogy ilyen kib****tt lassan fog menni a kocsi!" -
állapotba kerültek. Ez már feltartóztathatatlanul beindította az ötletvihar
jellegű 5 órai trehánykodásokat. A továbbiakban pedig - szólítottak fel
mindenkit - szurkoljunk szántónak, mégpedig nevének visszafelé történő hangos,
ritmikus kántálásával: ótnázs, ótnázs, ótnázs…!!! Nehogy már tegnap még teljes
vállszélesség, ma meg csak légvonal!
Csocsó véleménye a TRK®-ról:
"Szerintem a TRK® tök jó!
Végül is egy szűk körnek tetszik, mondjuk a mostani nem sikerült olyan jól
(34. szám - a szerk. (szerk. =
szerkesztő - a szerk.)), de csúnya szavakat ne rakjatok bele, hogy attól
legyen jó. Szóval ez tökre jó. Ti is tisztában vagytok vele, hogy az emberek
90%-a azt mondja rá, hogy szar. Az nem is lenne jó, ha népszerű lenne. Nekem
nagyon tetszik." Csocsó nagyon jól fogta meg a lényeget.
Zárószó.
Összeszorult szívvel és leszakadt vesével írom ezeket a sorokat. Már csak azért
is, mert kiengedtek a mondhatni teljesen bolondok házából, ahol is napi 1,5
beöntést, 10 miszlikké tépetést és még ki tudja hány máj-gerit (értsd: váratlan,
egyenes irányú, és nagy vehemenciájú hasba rúgást) kaptam. De most újra
felbukkantam, mint szürke szamár a fekete piacon, hogy lecelebráljam a TRK®
(általunk) utolsó számát, a szentségit. Jó vót így együtt, nem? A kutya
úristenit! Annyi minden történt a TRK® életében, hogy ha fel akarnám
sorolni nyelvkiszáradással egybekötött heveny tupírvirágrohamot kapnék, amibe
jó, ha nem döglök bele. Na de tén'leg! Hát nem kacagtunk nagyokat a sok
csacsiságon! Hazudik, aki azt mondja, hogy a TRK® nem lopta be magát
megannyi csöppnyi közgazdász tudástól duzzadó fejébe. És aki hazudik, az csal,
aki hazudik az lopik és előbb utólérik, mint a sánta dunyhát! Jut eszembe: a
nagy sikerre való tekintet nélkül örömmel jelentem be. Nem is tudom mit
mondhatnék életem legsikeresebb zárásaként: fapapucs. Egy biztos: a TRK®
legfelsőbb vezetősége örül, hogy némi kacajt penderített a már-már búnak eredő,
lepittyedő szájzárak cserepes sarkaiba. Ezúton mondok köszönetet Bozontosh és
Sziszi kolleginálisaknak az együtt töltött kellemes ezredmásodpercekért.
Köszönjük a szakajtónyi (milyen Tóni) levelet és (állami) támogatást, amit akár
nyújthattatok volna. További sok sikertelenséget kívánunk az új igazgatóságnak.
Hadd fejezzük be egy bölcsességgel: Takaginak a Forma-1-be való visszakerülés
reménye mindig is olyan, mint a kutya vacsorája: hol van, hol nincs! De Takagi
vélt, vél és vélni fog! Sziasztok!
Snow, Szilárd, Bozontosh
|
